Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 51 találat lapozás: 1-30 | 31-51
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Krizbai Imre

1996. június 9.

Jún. 9-én Székelyudvarhelyen szervezett találkozót a Székelyföldi Civil Társadalomért csoportosulás. Sokan érkeztek Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Barótból és máshonnan. A csoport máj. 4-én alakult meg Csernátonban, távlati céljául dr. Csapó József szenátor Székelyföld autonómia statútum-tervezetének megvitatását és kivitelezését tűzte ki A csoportosulás tagjai között van Sántha Pál Vilmos, Hargita megye tanácselnöke, Krizbai Imre baróti református lelkész, Harrington Szánthó unitárius lelkész, dr. Újvári Ferenc Kolozsvárról, Váncsa Árpád Sepsiszentgyörgyről. A mostani találkozón Király Károly tartott előadást, bírálta az RMDSZ hibáit, azt, hogy a vezetők a döntő pillanatokban mindig visszakoztak. Újvári Ferenc bírálta a magyar kormányt az erdélyi magyarság ügyével szembeni közömbössége, az összmagyar érdekeket elsorvasztó politikája miatt. A megjelentek elfogadták Sántha Pál Vilmos határozati javaslatát, ebben szerepelt, hogy az RMDSZ az országos elnökválasztáson nevezzen ki önálló jelöltet, a jelölt Tőkés László püspök legyen, továbbá a Magyarok Világtalálkozóján vitassák meg a kettős állampolgárság kérdését. /Fülöp F. Dénes: Esélyünk - az automómia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 13./

1997. május 12.

Másodízben rendezett polgárfórumot Csernátonban, a falumúzeumban az Erdélyi Magyar Civil Társadalom Székelyföldi Csoportosulása. A fő téma az erdélyi magyarság önrendelkezési joga volt. Vitaindító Király Károly, egykori RMDSZ-szenátor, jelenleg a Székely Faluért Alapítvány elnöke Félelem nélkül, valamint Fábián Ernő /Kovászna/ filozófiatanár Pesszimizmus, félelem és optimizmus a magyarok történelmében című tanulmánya volt. A máj. 12-i Libertatea úgy véli, hogy Markó Béla ihletett volt, amikor nem vett részt azon a csernátoni találkozón, amelyen Király Károly Félelem nélkül című, autonómiaformákról szóló tanulmányát vitatták meg. A lap megemlíti, hogy a találkozón többek között a baróti lelkész kijelentette, hogy az alapszerződés és az RMDSZ részvétele a kormányban megzavarta a romániai magyarságot, amely nem számíthat az anyaország támogatására és oda került, hogy elfogadja a kompromisszumokat. A rendezvényről Király Károly úgy véli, hogy a magyaroknak és a székelyeknek területi autonómiára van szükségük nemzeti identitásuk megőrzése érdekében címmel tájékoztat a Jurnalul National. A Félelem nélkül tanulmány szerzője kijelentette a lapnak, hogy az önkormányzás /autoguvernare/ szót tévesen önrendelkezésnek /autodeterminare/ fordították, ami a Romániától való elszakadást jelentené. A lap szerint Király Károly hevesen bírálta az RMDSZ-t, "amiért az hagyja, hogy ámítgassák". A lap megemlíti, hogy az Erdélyi Naplóban megjelent tanulmányban a szerző végül is az önrendelkezés szót használja, amivel kapcsolatban Király Károly kijelentette, hogy ez attól függ, hogy hogyan fordítjuk. "Hátra van annak az eldöntése, hogy a szó melyik értelmére gondolt a baróti magyar lelkész" ? jegyzi meg a lap, majd végül hozzáteszi, hogy a szerző nem fejtette ki, hogy milyen módszerekkel lehet megőrizni a nemzeti identitást, tekintve, hogy az az autonómia követelésének valódi célja. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 14., 88. sz./ Az Adevarul szerint a rendezvény egyik szervezője, Krizbai Imre baróti lelkipásztor kijelentette: "a román-magyar alapszerződés, valamint az RMDSZ részvétele a kormányzásban zavart keltettek a romániai magyarságban, mely oda jutott, hogy elfogadja a kompromisszumokat és nem reménykedik az anyaország segítségében, mely egyszerűen lemondott az erdélyi magyarokról. Területi autonómiát követelünk, önkormányzatot, azt amit az emberek titokban kívánnak és amiről az RMDSZ nem mer beszélni". A lap szerint a lelkipásztor felszólította az RMDSZ-t, hogy követelje az autonómiát és "szemtelenül kijelentette, hogy ha nem érik el azt parlamenti úton, akkor megvalósítják egy lentről szerveződő mozgalommal". A vita után elfogadott határozat kiállt az autonómia, az önálló magyar egyetemi oktatás, a Bolyai Egyetem mellett. A Cronica Romana is beszámol az eseményről, a Rompres hírügynökségre hivatkozva, és megjegyzi, hogy "Magureanunak igaza volt; a székelyek területi autonómiát követelnek és önkormányzatot". Mindkét lap megemlíti, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök, Tőkés László a szövetség tiszteletbeli elnöke, Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, valamint Eva Maria Barki kisebbségi jogszakértő a meghívások ellenére nem vettek részt a rendezvényen, de levélben üdvözletüket küldték. /cseke/: Értekezlet a székely autonómiáról. = Magyar Nemzet, máj. 13./

1998. április 21.

Jakabffy Attila nyilatkozott az általa szervezett Politikai Alternatívák kerekasztalról. Az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszus idején, amelyre szerinte az erdélyi magyarságnak semmi szüksége nem volt, annál inkább a magyarországi választási kampány résztvevőinek, valamint a romániai hatalomnak, sokukban megfogant a gondolat, hogy át kellene hidalni a szakadékot, ami "az RMDSZ csúcsvezetése és a tagság között tátong." Politikai alternatívákat kereső kerekasztal-beszélgetésekre van szükség, vallja Jakabffy Attila. Iszák Balázzsal vállalta a szervezést. Kezdetben az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében hívták össze a résztvevőket, de ebbe Katona Ádám nem egyezett bele. Azt kifogásolta, hogy Toró T. Tibort és társait is meghívták. Az első, 1997. nov. 22-én megtartott megbeszélésükön a meghívott ötven személyből mintegy negyvenen megjelentek. A parlamenti képviselők távol maradtak. Jakabffy Attila szerint ez Markó Béla személyes tiltásának tudható be. A találkozó sikeres volt, melyet idén januárban megismételtek. A szervező bizottság tagjai - rajta kívül - Krizbai Imre, Bardóczy Csaba és Izsák Balázs. Tőkés László püspök megértette, hogy ez nem ellenszerveződés, ezért úgy volt, hogy eljönnek hívei, de azóta ezt nem jelezték. Jakabffy Attila szerint az RMDSZ felső vezetése csak azt figyelte, hogy kik vesznek részt az ő találkozójukon. Az RMDSZ-vezetők azóta is csak pejoratívan beszélnek az ő megbeszéléseikről, holott azokon nem el egyetlen kijelentés sem az RMDSZ ellen, sem a kormányzati szerepvállalás ellen. Kimondták novemberi nyilatkozatukban, hogy az RMDSZ statútuma és a kolozsvári nyilatkozat szellemében akarnak politizálni. Összehívják Vargyasra a következő találkozót, mert meggyőződésük, hogy az erdélyi magyarságnak, az RMDSZ-nek egy olyan középosztályra, amely a receptor szerepét tölti be. /Szentgyörgyvölgyi László: Rosszul értelmezett alternatívák. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 21./ Az RMDSZ V. kongresszusa: Marosvásárhely, 1997. okt. 3-4.

1999. március 9.

Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese, Kincses Előd, az RMDSZ Maros megyei és Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének tiszteletbeli elnöke és Borsos Géza márc. 9-én sajtótájékoztatót tartottak Kolozsváron, az RMDSZ székházában, az alsócsernátoni RMDSZ-fórum egyes szervezői és résztvevői ellen kiadott ügyészségi idézéssel kapcsolatban. A sajtótájékoztatón közös nyilatkozatban foglaltak állást az ügyészség által kibocsátott második törvényszéki idézéssel kapcsolatban, amely szerint az ügyészség "az alkotmányos rend elleni tevékenység" miatt indított vizsgálatot. Szilágyi Zsolt képviselő elmondta, hogy jóllehet az ügyész személyesen is megígérte az ügy végleges lezárását, az alsócsernátoni RMDSZ-fórum egyes szervezői és résztvevői közül 9 személy, mindannyian Hargita és Kovászna megyéből, március 11-16. közötti dátumokra újabb idézést kaptak. Az érintettek Bardóczi Csaba, Borsos Géza, Haszman Pál Péter, Haszman Alajos, Haszman Lajos, Haszman László Csaba, Király Károly, Krizbai Imre és Szász Jenő. A képviselő hangsúlyozta, hogy amennyiben a hatóságok nem állítják le a magyar közösség megfélemlítésére irányuló ilyen jellegű akciókat, a jogállam és annak intézményei kerülhetnek veszélybe. Tőkés László püspök az egyház nevében is visszautasította azt az eljárásmódot. "A beidézettek leszűkített száma arra enged következtetni, hogy meg akarják osztani az eredetileg megidézett 19 személy csoportját." A püspök szerint az utóbbi események arra utalnak, hogy Romániában megint veszélyessé válhat a politizálás. Tőkés László felkérte Markó Bélát, hívja össze az Operatív Tanácsot. A jelenlévők közös nyilatkozatukban megállapították, hogy az alsócsernátoni RMDSZ-fórumon nem hangzottak el olyan kijelentések, amelyek Románia alkotmányát sértették volna. A nyilatkozat aláírói végül leszögezték: mivel semmiféle olyan cselekedetet nem követtek el, amely az alkotmányos rendet sértené, úgy döntöttek, hogy nem jelennek meg a bíróságon. /Papp Annamária: Újból beidézték az alsócsernátoni-fórum résztvevőit Tőkés László az Operatív Tanács összehívását sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

2000. február 22.

Virgil Magureanu, aki hat éven át volt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatója volt, jelenleg a Román Nemzeti Párt elnöke a magyar veszélyről beszélt. Pártjában külön részlegeket hozott létre, ahol tanulmányokat dolgoznak ki. Az első megállapította: "a Budapest által támogatott erdélyi magyar papok Románia föderalizálásán munkálkodnak". A papok a csángókat és a cigányokat megfenyegették, hogy magyaroknak vallják magukat. Az erdélyi magyar papok felkorbácsolják a nacionalista, az alkotmány- és államellenes szellemet, folyamatosan követelik azon egyházi javak visszaszármaztatását, melyeket magyarnak számítanak, azon dolgoznak, hogy megteremtsék az előfeltételeit a Magyarországba való integrálódásnak, ami a magyar revizionizmus stratégiája. Magureanu felsorolta ezeket a papokat: Csató Béla, Lovász Reinholdt, Csiha Kálmán, Bodó Imre, Tőkés László. Árus Csongor László, Erdély Zoltán és Herdian Gyöngy(i), Márkus András, Krizbai Imre, Haray Pavel, Tempfli József, Reizer Pál és Bárányi Ferenc. Magureanu szerint mindezt a magyar-zsidó Sörös Alapítvány támogatásával végzik. /Gyarmath János: (Nemzet)furfangos papok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

2001. október 8.

Több mint háromszázan vettek részt az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés és a Frontszolgálatosok Baráti Köre által okt. 5-én Baróton, a református templomban megtartott közös találkozón emlékezni és az azóta elhunyt bajtársak emléke előtt. Idén második alkalommal találkoztak az erdővidéki bajtársak. Az emlékezőket székely ruhás lányok és cserkészek fogadták. Krizbai Imre helybéli református lelkész üdvözlője után a frontszolgálatosok nevében Boér Imre nyugalmazott tanár, egykori frontharcos és hadifogoly szólt az egybegyűltekhez. Az anyaországiak jókívánságát dr. Bogdán Emil országgyűlési képviselő és Miklós Árpád volt MDF-es parlamenti képviselő hozta el Erdővidékre. A megjelentek hangsúlyozták: a történteket meg kell ismertetni a fiatalabb nemzedékekkel, hogy tanuljanak belőle. /(hecser-benkő): Bajtársak találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

2001. december 11.

A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./

2002. október 24.

Baróton már okt. 22-én megkezdődtek az 1956-os megemlékezések. Lőrincz Károly Sándor, a Szoboszlay-perben 25 év börtönbüntetésre ítélt tisztviselő az átélt eseményekről, a szervezkedésekről, a hitről, a börtönben elszenvedettekről, az évtizedekig tartó megbélyegzésről beszélt. A baróti volt EMISZ-tag, Aczél Ferenc az akkori fiatalok vágyairól, elképzeléseiről szólt, az olaszteleki Kósa Bálint rövid beszámolóval csatlakozott az elhangzottakhoz. Okt. 23-án az 1956-os emlékműnél gyűltek össze. Krizbai Imre református lelkipásztor kitért a magyar forradalom jelentőségére, majd megkoszorúzták az emlékművet. /(hecser): Barót. Gyertya az utcakövön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

2003. február 24.

Febr. 22-én Baróton az Erdélyi Civil Társadalomért Tömörülés tartott civil fórumot. Krizbai Imre református lelkész elmondotta, e találkozóra azért volt szükség, mert jelenleg mindenki szenved a politikai szféra és a választók közötti viszony rendezetlensége miatt. Az emberek úgy érzik, az RMDSZ mai vezetősége nem őket szolgálja, hanem saját érdekeiket. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere szerint a legfontosabb tennivaló a nemzeti tanács létrehozása. Nézeteinek alátámasztására a délvidéki magyarok sorsával vont párhuzamot. Ott megvalósult a területi kormány, a közösségi és nemzeti tanács, de valójában már súlya nincs. Az RMDSZ-szel kapcsolatosan kifejtette: az volt a hibás elképzelés, hogy egy érdekvédelmi szervezet képes minden irányzatot ernyője alá vonni. Szász magyarországi példára polgári körök és ezek egyesületének létrehozását támogatja. Az egyesületnek nevet is javasolt: Magyarok Uniója Mozgalom. A felszólalók elítélték Tőkés László tiszteletbeli elnöki funkciójának megvonását. Végezetül állásfoglalást fogalmaztak meg. Elítélik a Tőkés László ellen folytatott hadjáratot, támogatják az egyházkerületi közgyűlésen hozott határozatokat, javasolják egy nemzeti gyűlés összehívását az agyagfalvi rétre. /Hecser László: Civil fórum Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./ Baróton a jelenlevők a Magyar Nemzeti Tanács és az önálló Székely Fejlesztési Régió létrehozását szorgalmazták. Szász Jenő kijelentette: "Székelyföldön autonómia akkor lesz, amikor mi akarjuk.". /Benedek Márta: Polgári kezdeményezés. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

2003. augusztus 22.

A Székely Nemzeti Tanács erdővidéki szervezőbizottsága tiltakozott a Krizbai Imre református lelkész /Barót/, az EMCT politikai tömörülés tagja ellen indított politikai hátterű rágalomhadjárat ellen. Agresszív, gyűlöletet szító hadjárat folyik a hatalom birtoklásáért.Ennek szellemében jártak el mindazok, akik megszervezték Krizbai Imre református lelkész ellen indított rágalomhadjáratot, 500 plakátot kiszórva Barót utcáira és a postaládákba. A tett minősíti az elkövetőket: jellemes ember nem burkolózik névtelenségbe, meggyőződéséért nyíltan kiáll, vállalja tettét. Egy magyar református papon keresztül az erdélyi magyar közösséget alázzák meg a mérsékeltnek álcázott gyávaság és hataloméhség korifeusai. /Tiltakozás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

2003. szeptember 19.

Szept. 17-én a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének (SZNT KT) háromszéki tagjai a baróti Erdélyi Magyar Civil Társadalomért (EMCT) polgári tömörülés tagjaival találkoztak Baróton. A megbeszélésen az erdővidékiek által már korábban felvállalt, a Székelyföld autonómiaigényét kinyilvánító állampolgári gyűlések, a megfelelő testületeket létrehozó folyamat részleteit egyeztették. Mint ismeretes, az SZNT KT felhívással fordult a székelyföldi településekhez, hogy október 12-én állampolgári gyűléseken nyilvánítsák ki igényüket a területi autonómia iránt, megalakítva a település székely tanácsát és küldötte(ke)t állítva a Széki Nemzeti Tanácsok létrehozása érdekében. A folyamat első szakasza október 26-án a Székely Nemzeti Tanács megalakulásával zárul. A Krizbai Imre református tiszteletes által vezetett EMCT korábbi törekvéseihez híven felvállalta, hogy szorosan együttműködve a KT tagjaival a székelyföldi autonómia megvalósítása érdekében Bardoc-Miklósvárszék településein megszervezi az állampolgári gyűléseket. /(Dánél): Szervezkednek Erdővidéken (Székely Nemzeti Tanács). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

2003. október 21.

Okt. 20-án megválasztotta erdővidéki vezetőit a Székely Nemzeti Tanács a baróti református templomban. Az elnök Krizbai Imre református lelkész, alelnökei Demeter József, Nagybacon volt polgármestere, valamint Bán István vállalkozó. Erdővidéken Bodos falu kivételével minden helységben megalakult a helyi Székely Nemzeti Tanács. A Brassó megyei falvak közül Ürmösön a magyarság egy része kitart az RMDSZ mellett, másik részét azonban román pártokba csalogatják át, Apáca pedig csak azután zárkózik fel, ha majd látja, hogy a kezdeményezés megerősödik. Örvendetesnek nevezte viszont, hogy Alsórákos csatlakozott a mozgalomhoz, és hogy Bardoc és Miklósvár fiúszékek immáron az ősök nyomdokain haladva fogalmazhatják meg autonómiaigényeiket. /Benkő Levente: Megválasztották a széki vezetőket. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

2003. október 27.

Mintegy 180 küldött és 250-300 érdeklődő vett részt okt. 27-én, vasárnap a Székely Nemzeti Tanács megalakulásán Sepsiszentgyörgyön. Bár eredetileg nyolc széki Székely Tanácsból kellett volna megalakulnia a Nemzeti Tanácsnak, az egyik szék, a Csík széki tanács megalakulását egyelőre elhalasztották. A már megalakult székek: Sepsi, Orbai, Kézdi, Bardócz-Miklósvár, Maros, Udvarhely, Gyergyó Szék. A küldöttek megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot, elfogadták a házszabályt, nyolc szakbizottságot létesítettek, amelybe minden székből delegáltak küldöttet. Elnöknek Csapó József volt RMDSZ-es szenátort választották meg. A Székely Nemzeti Tanács több dokumentumot fogadott el. Kiáltványt arról, hogyan képzelik el az autonómiát, amelyet elküldenek a román és magyar parlamentnek és kormánynak, továbbá eljuttatnak az Európai Unió országainak is kérve, hogy támogassák az elképzelést. Elfogadtak továbbá egy-egy határozatot a Székelyföld területi autonómiájáról, a Székely Nemzeti Tanács képviseletéről az EMNT-ben, és megfogalmaztak egy kérést, amelyet Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöknek nyújtanak majd át, és amely arról szól, hogy a Székely Nemzeti Tanács a székelyföldi magyarság nevében igényli a kettős állampolgárságot. /Megalakult a Székely Nemzeti Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Sorsfordító nap ez a mai - fogalmazott Tulit Attila -, az önvédelmi harc egy formája, elorzott jogaink visszaszerzéséért önként vállalt feladat. A széki elnökök beszámoltak a települési tanácsok megalakulásáról. Gazda József az orbaiszéki helyzetet mutatta be: 17 településből 8-ban alakult meg a tanács, Kézdiszéken - Sántha Imre bejelentése szerint - 31 településből 8-ban, Sepsiszéken 31 településből 23-ban - közölte Balla Barna. Miklósvár-Bardocszék 18 településből 16-ban megalakult a tanács, jelezteKrizbay Imre, aki elmondta, ők vállalták fel a szórványban, Alsórákoson, Ürmösön és Apácán is a szervezést. Gyergyószéken - Áros Zsolt közlése szerint - 11 helységben alakult települési tanács, Udvarhelyszéken - jelentette Dancs Lajos széki elnök - három városban és 21 községben alakították meg a tanácsokat. Marosszék 113 településén igen jól indult a szervezés - mondta Fodor Imre -, de a rendőrségi zaklatások miatt megtorpant, mégis öt városban és 18 településen megalakultak a tanácsok, s a munka folytatódik. Csíkszék - jelentette az ülésnek Sántha Pál Vilmos, a kezdeményező testület tagja - lemaradt a szervezésben, csak három településen és a megyeszékhelyen alakult meg az NT, ő is vállalta, hogy a munkát folytatják.Ezt követően egyhangú döntéssel megválasztották a Székely Nemzeti Tanács elnökének dr. Csapó Józsefet, a székelyföldi autonómiaprogram kidolgozóját. Létrejött a Székely Nemzeti Tanács. Az SZNT állandó bizottsága, melynek tagjai egyben a testület alelnökei: Borsos Géza, Ferencz Csaba, Gazda József, Izsák Balázs, Kónya Ádám, Szász Jenő, Tulit Attila, György Attila, Bán István. Az SZNT jegyzőivé választották András Imrét, Andrási Árpádot és Farkas Csabát. A testület nyolc szakbizottságának elnökeit és tagjait az elkövetkezőkben választják meg, illetve jelölik ki. Üdvözölte az SZNT-t Szilágyi Zsolt képviselő, aki az erdélyi magyarság eredményes politizálásának akadályát a félelemben és közönyben látja. Szász Jenő, a Polgári Szövetsége elnöke a magyar jövő megteremtésének szükségességéről beszélt, Vekov Károly képviselő, a Nemzetépítő Platform vezetője a székelység önmagára ébredésének rendkívüli pillanatát köszöntötte, Katona Ádám, az EMK elnöke vállalta, hogy egy év alatt megszervezi Udvarhelyszék 500 településén a tanácsokat. Hatalmas taps fogadta Orbán Viktor levelét.Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök Brüsszelből köszöntötte az SZNT-t, ahol a református egyház nevében átadták az alkotmányozó konventnek híveik ama követelését, miszerint az új Európa alkotmánya foglalja magába Európa keresztény gyökereit, s rögzítse a számbeli őshonos kisebbségek autonómiához való jogát. Üdvözölte a SZNT-t Ágoston András, a VMDP elnöke, Zabolai Csekme Éva, Fejes Rudolf Anzelm prépost, dr. Eva Maria Barki ügyvéd./(Simó): A Székelyföldet megilleti a területi autonómia (Megalakult a Székely Nemzeti Tanács) . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./

2004. február 16.

A Krónika napilap szerkesztői tovább járják a településeket. Baróton az estjükön párbeszéd alakult ki Krizbai Imre, a Székely Nemzeti Tanács egyik kezdeményezője, valamint Demeter János Kovászna megyei tanácselnök között. Demeter szerint először a székelyföldi gazdasági régiót kell megvalósítani, s ezt követően lesz értelme és lehetősége az önfenntartó autonómiának. Gidófalván szintén az autonómia került a beszélgetés középpontjába. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke megpróbálta eloszlatni az autonómiával kapcsolatos kételyeket, félreértéseket. Felsőbányán dr. Bónis István RMDSZ-elnök elmondta, tevékenységében sokat segítik a Krónikában megjelenő információk, majd javasolta, a lap írjon többet a szórványról. Hitter Ferenc újságíró, RMDSZ-alelnök a lap tárgyilagosságát emelte ki. Nagybányán Ludescher István RMDSZ-elnök, alpolgármester kifogásolta, hogy a lap közvetítő szerepet vállal a megosztott erdélyi magyar társadalomban. /A cél közös, az eszközök különböznek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

2004. március 24.

Krizbai Imre, az erdővidéki Székely Nemzeti Tanács elnöke lemondott tisztségéről. Krizbai Imre szerint Bán István vállalkozó, az SZNT erdővidéki alelnöke nem megfelelő Baróton a polgármester-jelöltségre. Az SZNT berkeiben már korábban vitát szült, hogy Bán István vállalkozó indulni kíván az MPSZ jelöltjeként a júniusi polgármester-választáson. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke közölte: tudomásul veszik Krizbai Imre elhatározását, az új elnök személyéről a széki közgyűlésnek kell döntenie. /Benkő Levente: Krizbai Imre lemondott. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

2004. augusztus 5.

Júl. 31-én kezdődött a Hagyományőrző népművészeti alkotótábor Pomázon, amolyan nyári szabadegyetem, a Magyar Vár Alapítvány és a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. A megnyitó istentiszteleten Krizbai Imre baróti református lelkipásztor hirdetett igét, majd Kisgyörgy Zoltán tartott előadást a székely harangok ,,üzenetéről”. A közönség találkozott dr. Csapó Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. A következő napokon szó volt az építészetről, a rovásírásról, a székelység őstörténetéről, dr. Pozsony Ferenc A székely társadalom címmel tartott előadást, Sütő Levente bemutatja a vargyasi bútorfestést. Az utolsó napon Patrubány Miklós és Rácz Sándor értekezik a magyarság jövőjéről. /(kisgyörgy):   Székelységtábor Pomázon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

2004. október 4.

Okt. 3-án félszáznál több, csatát és lágert megjárt ember gyűlt össze Baróton, a református templomban, s emlékezett bajtársaira. Az ötödik alkalommal megtartott találkozó nevét Rekviem a fronton, lágerekben és a Földváron elhaltakért, hálaadás a hazatértekért, megemlékezés a voroctai ütközetben elesettekről címre változtatták a szervezők.  Krizbai Imre református lelkipásztor üdvözölte a résztvevőket. Ifj. Csiki Béla, az MPSZ erdővidéki szervezetének ügyvezető elnöke az emlékezés fontosságáról beszélt. Boér Imre a Front­szolgálatosok Baráti Köre nevében az Úz-völgyi csatákra, majd a Földvár rabságát megjártakról emlékezett. Farkas Vilmos, Bardoc-Miklósvárszék Székely Nemzeti Tanácsának elnöke után volt honvédek vallottak az életükről. /(hecser): Bajtársak találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

2005. június 27.

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Baróton a református templomban a kórustalálkozót. Krizbai Imre lelkipásztor a zsugorodó közösség számára oly fontos összetartozás jelképét látta a 240 dalos kedvű ember egymásra találásában. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke Barót és Erdővidék egyik legrangosabb művelődési eseményeként említette a baróti Zathureczky Gyula Kórus által szervezett találkozót. Fellépett a marosludasi Református Vegyes Kar, a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Kórus, a négyfalusi vegyes kórus, a baróti Rozmaring Kórus, a Brassói Magyar Dalárda, a Felsőrákosi Unitárius Dalkör, a Keresztvári Férfidalkör, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a fogarasi és a kőhalmi egyesített kórus, a baróti Raksányi Anna Gyermekdalkör és a Magyarországról érkező szabadegyházi Petrence citeraegyüttes. /(hecser): Kórustalálkozó Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

2006. március 27.

A baróti református egyház Bardoc-Miklósvárszék Székely Széki Tanácsa csatlakozott a gyulafehérvári római katolikus érsekség által meghirdetett imaközösséghez, és a család és a hit megújulásának érdekében hálaadó istentiszteletet tartott. Az eseményen felszólalt az SZNT széki elnöke, Szabó Miklós és a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke, Hoffmann István is.   Krizbai Imre református lelkész Istentől erőt kért a hitében és bizodalmában megroppant magyarság megerősítéséhez. /(hecser): A család és a hit megújulásáért imádkoztak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

2006. május 5.

Kolumbán Andor olyan iparos értelmiségi volt, aki mindig szót emelt azokért a jogokért, amelyek minden szabad népet megilletnek. Ahogy azt a koszorúja szalagjára írták: „Barátunk, sorstársunk, harcostársunk, lelkünkben to­vább élsz, eszméidet folytatjuk!” – méltatta  Krizbai Imre baróti református lelkész Kolumbán Andor tevékenységét, amikor utolsó útjára kísérték. Kolumbán Andor már 1990-ben az autonómia-mozgalom tagja lett, Erdővidéken elsők között csatlakozott Katona Ádám kezdeményezéséhez, az Erdélyi Civil Társadalomért Polgári Tömörülés egyik alapítója, később az Olaszteleki Székely Tanács elnöke. Minden, a székelyeket érintő ügy rendületlen támogatója, a csereháti megemlékezések következetes résztvevője volt. /Csíki Béla: Kolumbán Andor emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

2006. július 3.

Barót új református templomában a mai kor ízlése és a hagyomány fonódik egybe. Lépcső helyett fokozatosan emelkedő út vezet fel a padok felé, a mennyezeten Erdély fejedelmeinek címerei, a templomépítéshez hozzájárulók nevei kazettákra festve. A padokat rézsútosan helyezték el. Tizenkét esztendeig építették, de párját ritkító, igazi műremek született Erdővidéken. Nagy Károly erdővidéki esperes örömét fejezte ki, hogy alig egy év alatt Erdővidéken immár a második templomot szentelik fel.   Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Krizbai Imre lelkész az új hajlék tizenkét esztendőn keresztül folyó építését összefoglaló ismertetőjében egy 1990-ben keltezett püspöki körlevélre emlékezett, melyben a templomépítésen gondolkodó gyülekezeteket arra kérték fel, hogy az erdélyi építészet szellemében, különösképpen a Kós Károly-féle hagyományokat figyelembe véve dolgozzanak. Ennek hatására egy eredeti Kós Károly-tervből inspirálódva készült el a Livien De Putter által készített terv. A baróti templom építését kurátori minőségében sokat segítő Németh Zsolt parlamenti képviselő helyett a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, Szabó Tibor szólalt fel az anyaországiak részéről. Mint mondotta, a szászvidéken keresztül utazván bezárt, elhagyatott templomokra figyelt fel, majd Apácától a rossz úton azon morfondírozott, hogy mi biztatót mondhatna. Barótra érvén, s látván az ünneplőbe öltözött, hittel teli embereket, minden kétsége eloszlott: tudta, hogy ide nem hozni kell a biztató szavakat, hanem innen oda vinni, ahol egyre fogy a nemzetmegtartó pillér, az Istenbe vetett bizalom. Bemutatták a templom építéséről szóló kis dokumentumfilmet, verset mondott Torday Ferenc budapesti szavalóművész. /Hecser László: Isten új hajléka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

2006. július 6.

A baróti új református templom felszentelése előtti napon a Zathureczky Gyula énekkar által szervezett hagyományos kórustalálkozó zárószavaként Krizbai Imre tiszteletes azt kérte, hogy azokra a magyarokra, akik Erdély olyan részén laknak, hol lélekszámuk igen alacsony, ne mondjuk azt, hogy szórványságiak – utalt az eseményre meghívott fogarasi–kőhalmi összevont kórusra. Elég, ha szűkebb szülőföldjüknek megfelelően barcasági, mezőségi vagy éppen moldvai magyarságot mondunk. A székelyföldi közösségszervezőknek nagyobb szerepet kell vállalniuk abban, hogy az erdélyi tömbmagyarságtól távolabb szakadtak is nemzetünk részének érezzék magukat. Ennek egyik leghatásosabb módja, ha saját egyházi, ifjúsági, kulturális és közéleti rendezvényekre meghívják őket. /Hecser László: Ne legyen a szórvány – szórvány! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

2006. október 7.

Pusztuló nemzetünk megújulásának alapköveit kell leraknunk, mondotta Krizbai Imre református lelkipásztor a Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki széki vezetősége által október 5-én rendezett fórumon, melyen meghívottként részt vett az RMDSZ helyi vezetőségének néhány tagja, valamint Márton Árpád képviselő is. Szabó Miklós széki elnök előszóként elmondta, a tanácskozás célja, hogy politikai partnert szerezzenek még a Románia Európai Unióhoz csatlakozása előtt szervezendő népszavazáshoz. A referendumra legkésőbb december közepéig kellene sort keríteni. Márton Árpád értékelte a nyílt és felelősségteljes beszélgetést, melynek tanúja lehetett. A népszavazás után Krizbai Imre szerint létre kell hozni az erdélyi magyarság parlamentjét, mely mandátumának egy éve alatt tárgyalásokat folytat majd a román kormánnyal, s ha az elzárkózik az önrendelkezés jogi alapját megteremtő folyamattól, akkor ez a testület a nemzetközi fórumoknál fog képviseletet biztosítani. /(hecser): Népszavazás a jövőért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

2006. december 8.

A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki szervezetének vezetősége és néhány tagja november utolsó napjaiban Kolozsváron meglátogatta Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspököt, majd Gyulafehérváron Jakubinyi György érseket, hogy köszönetet mondjanak az erdélyi magyarság autonómiáját támogató nyilatkozatukért. A szervezet alelnöke, Krizbai Imre református lelkész beszámolója szerint a héttagú erdővidéki küldöttséget kellemesen meglepte az egyházi vezetők közvetlensége. ,,Látszott, hogy mennyire aggódnak nemzetünk jelenét és jövőjét illetően, s bízom benne, hogy ameddig hatáskörük megengedi, továbbra is kiállnak mellettünk” – mondotta Krizba Imre. Az erdővidékiek hasonló célból nemsokára meglátogatják Tőkés László református, Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső Zoltán lutheránus püspököt is. /(hecser): Látogatóban egyházvezetőknél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

2006. december 27.

Az erdővidékiek 99,52 százaléka, a gyergyócsomafalviak 99,48 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, miszerint akarják-e, hogy a Székelyföld autonóm státust kapjon, és a település, ahol élnek, ehhez a területhez tartozzék. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett belső népszavazás eredményeit Székelyudvarhelyen még nem összesítették, a részvételi aránnyal elégedettek a szervezők. Erdővidék 17 945 magyar és román nemzetiségű szavazópolgárából 12 140 személy adta le voksát, ez 67,65 százalékos részvételi arányt jelent. Igennel 12 082-en válaszoltak, 44-en nemmel voksoltak, 14 szavazat pedig érvénytelen volt. A referendumot szervező SZNT bardoc-miklósvárszéki alelnöke, Krizbai Imre református lelkész a Krónikának elmondta: „Ez a támogatottság a közakaratot tükrözi, és azt, hogy az autonómia gondolatát támogató erdővidéki románok is készek az együttélésre”. Az SZNT tájékoztatási alelnöke, Ferencz Csaba értékelése szerint a több mint 99 százalékos támogatottságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A gyergyócsomafalvi szavazópolgárok többsége is az autonómia mellett voksolt. A részvételi arány 69,47 százalékos volt: 3700 választópolgárból 2487-en voksoltak. A népszavazás összesített adataiból kiderült, hogy a szavazópolgárok 99,48 százaléka autonómiát akar, vagyis az igen szavazatok száma 2474, nemet 5-en mondtak, 8 szavazat pedig érvénytelennek minősült. „Gyergyócsomafalva lakosságának akaratát mindenképpen az Európai Unió tudomására kívánjuk hozni” – válaszolta a Krónika kérdésére Ambrus Árpád, a szavazóbizottság elnöke, Gyergyócsomafalva Székely Tanácsának alelnöke. Több mint 18 ezren szavaztak az udvarhelyszéki székely tanács által szervezett belső népszavazáson Székelyudvarhelyen. A közel kétharmados részvételi aránnyal a referendum szervezői elégedettek. /Lezárult a népszavazás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./

2010. augusztus 9.

Honvédeink áldozatára emlékeztek
Folyamatosan fogy a valaha magyar hazájukért vérüket ontó honvédeink száma: a Baróton tíz esztendővel ezelőtt először megszervezett bajtársi találkozón még háromszáznál többen vettek részt, mára már alig tizedük emlékezhet a régmúlt időkre. Mégsem kong az eseménynek otthont adó református templom, hiszen itt vannak a hadfik özvegyei, az édesapák és nagyapák emlékeit ápoló gyermekek és unokák, s mindazok, akik fontosnak tartották, hogy hőseink áldozatvállalása előtt őszintén fejet hajtsanak — mondotta Krizbai Imre, a találkozót tizenharmadik alkalommal megszervező református lelkipásztor.
Dénes Csaba, a sepsiszentgyörgyi református egyházmegye esperese Nábot történetével példázta az őseinktől örökölt rög jelentőségét. Mint mondotta, bár ma is szép számban akadnak, akik készek atyáik örökségét elcserélni, áruba bocsátani, idegen nyelvet és kultúrát magukra ölteni, népünk igazi hagyatéka mégsem veszhet el, többen vannak, akik áldozatot vállalva készek a cselekvésre. Barót polgármestere, Nagy István a honvédek több nemzedék számára is követendő példamutatását emelte ki. Mint mondta, a templomot a székely helytállás templomának kellene elnevezni, amiért az eseménynek évről évre otthont biztosít, a néhai leventéknek lelki támaszt nyújt. Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő úgy fogalmazott, hogy gyakori látogatásai nyomán előbb lélekben, majd marosvásárhelyi irodájának megnyitásával ténylegesen is székelynek érzi magát. Úgy fogalmazott, az első bajtársi találkozó óta eltelt időszakban jelentősen változott a nemzeti kérdések megítélése: míg akkor még csak csendben emlékezhettek a nemzetet Trianonban ért tragédiáról, napjainkban már országosan hívják fel Európa figyelmét, hogy nem felejtünk. A Jobbik alelnöke és parlamenti képviselője, Novák Előd az állampolgársági törvény jelentőségét emelte ki, s nevezte azt az együvé tartozás erősítőjének. Miklós Árpád exképviselő a magyar hadsereg baróti, Benedek József volt honvéd a nagybaconi bevonulására emlékezett, Nagy B. Imre, a földvári fogolytábor 85 éves túlélője és v. Balogh Antal az átéltekről szólt.
Erdővidék Múzeumában v. Benkő József történész második világháborús történetét fényképeken, használati tárgyakon, egyenruhákon és hatástalanított fegyvereken keresztül bemutató gyűjteményéből nyílt kiállítás. A fiatal történész elmondta, a kiállítás anyagát azért tartotta fontosnak összegyűjteni, mert meggyőződése, hogy a borzalmakat át nem élő nemzedékek sokat tanulhatnak, s elkerülhetik a történelem megismétlődését. A találkozón fellépett a baróti református egyház Zathureczky Gyula Kórusa, az Új Magyar Gárda tagjaiból álló Gróf Tisza István Dalkör, Fitori Miklós és Máthé Boglárka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. augusztus 24.

Szent István-nap Fehér megyében
Kicsinek bizonyult a máskor túl tágas templom
Hagyományteremtőnek bizonyult a 2003-ban elindult akció, és a Fehér megyei magyarok immár nyolcadik alkalommal gyűltek össze Szent István napján.
A Fehér megyei RMDSZ által kezdeményezett rendezvény évről évre egyre nagyobb sikernek örvend.
Marosszentimre, Magyarigen, Verespatak, Alvinc, Boroskrakkó, Abrudbánya, Sárd mind olyan történelmi egyházhoz tartozó templom, amelyiknek már egyáltalán nincs, vagy nagyon kis létszámú gyülekezete van.
Magyarszentbenedek a nyolcadik település, ahol idén Szent István-napi ünnepségre került sor.
A magyarszentbenedeki református hívek szerették volna, hogy náluk legyen megtartva az ünnepi istentisztelet, de azért esett a választás az unitárius templomra, mert itt már nagyon kevés az unitárius felekezethez tartozó hívő. Reméljük, ők nem jutnak majd abba a helyzetbe, hogy olyan kevesen legyenek, mint unitárius testvéreik.
A rendezvény megszervezésében a kilenc unitárius mellett besegítettek a helyi és a nagymedvési reformátusok is.
Az ünnepség Kováts Krisztián Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntőjével kezdődött. Az ökumenikus istentiszteleten igét hirdettek: Nt. Fülöp Dezső Alpár, ádámosi unitárius lelkész, Nt. Lőrincz Konrád felenyedi református lelkipásztor és T. Bilibók Géza, marosújvári római katolikus plébános. Orgonán kísért Balázs Győző, aranyosegerbegyi református kántor.
Az istentisztelet után ünnepi beszédet mondott Szőcs Ildikó, Bethlen Gábor kollégiumi igazgató, majd Nt. Veress Ferenc helyi unitárius lelkész bemutatta a magyarszentbenedeki egyházközség történetét. Az ünnepségen közreműködött Manneszes Márton, a Kolozsvári Magyar Opera tagja.
A máskor túl tágas templom ezúttal kicsinek bizonyult. Kb 150 személy fért be. Az istentisztelet után a templomudvaron felléptek az aranyosegerbegyi gyermekkórus, a bethlenszentmiklósi unitárius dalárda,a tordai Magyar Dalkör és a küküllődombói férfikar. Ezt követően megszólaltak a református templom harangjai és az ünneplő közönség, a mintegy 400 résztvevő átvonult a református templomba, ahol Nt. Páll Attila helyi református lelkipásztor fogadta őket. Röviden ismertette a református egyházközség utolsó 100 évét, illetve a templom történetét. Megszólaltak Gudor András és Krizbai Imre volt református lelkipásztorok és Bán Gyula volt tanító is.
Az ünnepség az unitárius templom udvarán zárult, ahol az ünneplő közönséget finom kalács és bor várta.
A rendezvény szervezői a Fehér megyei RMDSZ, a dr. Szász Pál Egyesület, a magyarszentbenedeki unitárius egyházközség, valamint a magyarszentbenedeki református egyházközség voltak.
Biró András. Nyugati Jelen (Arad)

2010. december 6.

Szent István — az összetartó erő (Emlékműavatás Bölönben)
Hála Istennek — vagy éppen sajnos —, történelmünknek több olyan fordulópontja is volt, amely nemzedékekre menőleg meghatározta jövőnket, életterünket, sorsunkat, fejlődésünket.
A magyar összetartozás emlékművét felállítani kívánó bölöni unitárius egyházközség ezekből választott ki hármat: a népet kereszténnyé tevő Szent István királyunk megkoronázásának 1010., az országot szétszakító Trianoni diktátum aláírásának 90. és az ország egységét 1940-ben néhány évig helyreállító honvédcsapatok bevonulásának hetvenedik évfordulóját. A hideg és az esős havazás ellenére nagy számban képviseltették közösségüket a történelmi magyar egyházak, a közéleti szereplők és az erdővidékiek. Ifj. Kozma Albert helybeli unitárius lelkész a kereszténnyé váló Magyarország által létrehozott értékeket hangsúlyozta. Mint mondotta, kilencven esztendeje a nagyhatalmak bár feldarabolták az országot, a közös értékeknek köszönhetően a nemzet egységes maradt, hiszen a szellemi örökségünk összekapcsolt. Sikó Imre, Bölön polgármestere azt kívánta, hogy az emlékmű erősítse meg a közösség és az odalátogatók nemzeti öntudatát, s tartsa meg szülőföldjén az erdélyi magyarságot. Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke elmondta: Bölön megmutatta már az elmúlt hónapokban, hogy a bajban sikerült összefognia, s nem szabad hagyni, hogy ez az érték elvesszen. ,,Nem szabad hagyni, hogy azon erők győzzenek, amelyek azt akarják, az emberhez illőt az embertelentől, az igazat a hazugtól, a búzát a konkolytól ne tudjuk megkülönböztetni" — mondotta. Keresztes Zoltán miklósvári plébános a hitet, nemzetet és templomokat építő, püspökségeket létrehozó Szent István történelmünkben játszott szerepét emelte ki. Simon László apácai evangélikus lelkész azt mondta, büszke arra, hogy az erdélyiek először magyarnak vallják magukat, s csak azt követően evangélikusnak, reformátusnak, unitáriusnak, katolikusnak, s a vallási meggyőződés sosem jelentett közösségünk tagjai közt leküzdhetetlen akadályt, nemzetként egyek vagyunk, bármi is történjen. Krizbai Imre baróti református lelkipásztor az elmúlt évek magyarországi történelmét idézte. Hangsúlyozta, milyen hatással volt ránk, amikor a szocialista kormány december 5-én ,,kiszavazott" a nemzetből, majd az idén hatalomra kerülő Fidesz ,,beszavazásának", az állampolgárságunkat visszaadó törvény. Márton Árpád képviselő azt mondotta, el kell kerülnünk, hogy a nehéz esztendőkben széthúzzunk, hiszen abból nem mi, hanem ellenségeink jönnek ki győztesen. Demeter János megyeitanács-alelnök is az egység és az önzetlenség fontosságáról szólt. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a családhoz, szülőföldhöz való kötelességünkről szólt: ha minket a Jóisten ide teremtett, akkor ezt a közösséget kell szolgálnunk, s értékeiben gyarapítanunk. Az emlékművet az egyházak képviselői közösen leplezték le és áldották meg. Közreműködött a köpeci Hangafa gyermek fúvósegyüttes.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. március 6.

Felvonták az óriás székely lobogót Barót főterén
Barót központjában több száz fős tömeg jelenlétében vonták fel kedd este az 5x3 méteres székely lobogót. Az eseményt rendkívüli érdeklődéssel kísérte a bukaresti média is, szinte mindegyik román hírtelevízió jelen volt.
Az ünnepség kezdete előtt a résztvevőknek a Bardoc–Miklósvárszéki Székely Tanács által megfogalmazott, 15 pontból álló, az autonómia legfontosabb célkitűzéseit tartalmazó szórólapot osztottak szét, feliratok hívták fel románul és magyarul is a figyelmet az 1918-as gyulafehérvári kiáltványba foglalt nemzetiségi jogokra, de azt a táblát is lehetett látni, melyen a térnek mindmáig nem engedélyezett új elnevezése szerepelt: Székely Önkéntesek Tere.
A zászlót négy székely ruhás fiatal hozta ki a közeli református parókiáról, Krizbai Imre református lelkipásztor beszéde után, a székely himnusz éneklése közben vonták fel.
Ezután ünnepi beszédek hangzottak el: Lázár-Kiss Barna, Barót polgármestere, Benedek Erika, az EMNP megyei tanácsosa, Nagy István MPP-s városi tanácsos és Szabó Miklós, a Bardoc–Miklósvárszéki Székely Tanács elnöke hangsúlyozták a pillanat fontosságát, összetartozásra, a székelység eszméinek továbbvitelére buzdítva. Közreműködött Máthé Melinda (ének), valamint a TransylMania zenekar.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

2013. március 18.

Emléktábla a huszárkapitánynak (Bibarcfalva)
Száldobosi Borbáth László huszárkapitány emlékére táblát helyeztek el tegnap a bibarcfalvi templom előtti kis parkban. A szabadságharc több ütközetében helytálló példamutatását, majd a Makk–Váradi-mozgalomban játszott szerepét emelték ki méltatói, s a zászlórúdra felvonták a székely lobogót.
Székely Lajos református lelkész igehirdetésében a babilóniai fogságba esett zsidóság és az erdélyi magyarság sorsa közt vont párhuzamot. Példát kell vennünk Izrael népéről – mondotta –, mely rabbá válva sem vesztette el Istenbe vetett hitét, s hitt Jeremiás próféta vigasztaló szavaiban, hogy hetven esztendő múlva kiszabadulnak. Hogy célt érjünk, s önrendelkező nemzetté váljunk, önzetlenül kell cselekednünk: ne a személyes gyarapodás, a hírnév és a hatalom megszerzése legyen fontos, hanem a közösség, közben pedig ápoljuk a példát mutató és a reményt ránk testáló elődeink emlékét. A református templom előtti téren Székely Lajos emlékeztetett, nemzeti lobogónkat, a piros-fehér-zöld zászlónkat mindössze néhány esztendeig használhattuk az 1941. májusi felvonást követően, de a ma kihelyezett székely zászló minden bizonnyal sokáig fog lengedezni. Krizbai Imre baróti lelkipásztor előbb száldobosi a Borbáth László huszárkapitány életét kutató Nagybaczoni Molnár Ferenc munkásságát méltatta, mondván, távol születvén is szülőföldje iránt érdeklődött, s elkötelezetten dolgozott múltjának feltárásán. Borbáth László szabadságharcban betöltött szerepéről, helytállásáról a köpeci és kökösi csatában, csapatszervező képességéről, majd a Makk–Váradi-féle mozgalomban vállalt szerepéről – Erdővidék körzetében ő volt a fő mozgatórúgó – szólt a tiszteletes. Az SZNT bardoc-miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós a székely zászló nemzetegyesítő üzenetét hangsúlyozta, majd úgy fogalmazott, megmaradásunk záloga nem a kulturális, hanem a területi autonómia.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),



lapozás: 1-30 | 31-51




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998